A kortárs fizika egy ideális mechanikai világ elvein alapul. Azonban a világ, amelyben élünk, messze nem ideális, és a valós világ törvényei a termodinamika törvényei. E két világnézet összeegyeztetése korántsem egyszerű feladat. A kutatásunk tárgyát képező elméleti módszer a nem egyensúlyi termodinamikán alapul. Ezt alkalmazzuk a technológiák alapját képező folytonos mechanika és hővezetés, valamint olyan alapvető fizikai elméletek, mint a gravitáció és a kvantumfizika vizsgálatára. A cél az, hogy a termodinamikai módszer segítségével kísérletileg és elméletileg is igazoljuk a korábbi előrejelzéseket, és új, módosított egyenleteket állítsunk fel.

A kutatás a klasszikus fizika legpontosabb és legrégebbi egyenleteiből indul ki, amelyek a mindennapi technológiánk működésének alapját képezik. Ezen egyenletek bármely bizonyított módosításának közvetlen technológiai következményei lesznek, feltéve, hogy olyan mérnökök dolgozhatnak rajtuk, akik képesek megérteni az alapkutatást, és olyan fizikusok, akik motiváltak a technológiai részletek feltárására.

A javasolt ellenőrző kísérlet egy torziós inga alapú, nagy érzékenységű kísérleti berendezésen alapul, amely az Eötvös-inga modernizálásával kapcsolatos korábbi tapasztalatokat hasznosítja. Az elméleti vizsgálatok átfogóak és egy általános módszer következményeit is magukban foglalják. Ide tartoznak a galaktikus sebességgörbék, a kvantált hővezetés és a kvark-gluon plazma, amelyek összefüggésben állnak a kőzetek rugalmasságával és a kőzeteken belüli háromdimenziós nyomtatással.

A nem egyensúlyi termodinamika különböző területein végzett több évtizedes kutatások eredményeként kialakult egy új módszertan, amely felhasználható a folytonos közegek és mezők evolúciós egyenleteinek felállítására és tökéletesítésére. Ez a módszer univerzális abban az értelemben, hogy nem igényel részletes ismereteket az anyag szerkezetéről. Ráadásul a módszertan legújabb alkalmazásai egységes betekintést nyújtanak olyan jelenségekbe, mint a gravitáció és a kvantummechanika. Ideális, nem disszipatív kontinuumok esetében a módszer összeegyeztethető a variációs elvekkel, és szisztematikus módszerként alkalmas anyagmodellek felállítására. Ezenkívül a módszer a termodinamika második törvényének következményeként olyan tulajdonságok megjelenéséhez is vezet, mint a klasszikus holográfia.

Ennek következtében a nem egyensúlyi termodinamika egy szisztematikus gradienskiterjesztést fejlesztett ki, amelyet úgy alakítottak ki, hogy összeegyeztethető legyen a termodinamikai elvekkel. Ráadásul, mint általában a termodinamika, ez is a legszélesebb értelemben vett technológiai tapasztalatainkból származik, és az univerzális anyagjellemzők modellezésének alkotó elméletét képezi. Ez a módszer technológiai szempontból is ígéretes. Rendszeres módszert kínál a mérnöki gyakorlat alapvető elméleti hátterének fejlesztésére, beleértve a hővezetés Fourier-egyenletét, a rugalmasságot vagy a folyadékmechanikát. A javasolt kutatás, különösen annak disszipatív aspektusai és a kísérleti része, kapcsolódik a magasabb fokú folyadékokhoz és szilárd anyagokhoz, valamint az általánosított hővezetéshez.

A kutatás célja a módszer finomítása és kiterjesztése, a következmények megértése, új jelenségek előrejelzése, valamint ellenőrzési pontok és referenciaértékek meghatározása. A javasolt kutatás különleges aspektusa a kísérleti ellenőrzés. Ezért a következő, egymástól függő kutatási irányok (munkacsomagok) javasoltak: